Fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii)
A fehérszélű törpedenevér QCF típusú ultrahangja
| Română | liliacul lui Kuhl |
| English | Kuhl's pipistrelle |
| Leíró, évszám | Kuhl 1817 |
Család |
Simaorrúdenevér-félék családja |
| Génusz | Törpedenevérek génusza |
Alkar (cm) |
3.0 - 3.7 |
| Testtömeg (g) | 5 - 8 |
| Ultrahang tartomány [kHz] | 70, 40-36 |
| Ultrahang típus | kvázi állandó frekvenciájú (QCF) |
Földrajzi elterjedés |
globális elterjedési térkép |
| IUCN globális státusz | legkevésbé veszélyeztetett |
| Globális populációs trend | nem ismert |
| Nemzetközi védelme | Bern (App. II), Bonn (App. II)
EU Élőhely és Fajvédelmi direktíva (Ann. IV.) |
| Romániai státusa | Törvény által védett (90-10/05/2000) |
Romániai elterjedése nem tisztázott.
Kistermetű denevér, a közönséges denevérnél általános értelemben nagyobb. Háti oldala barna, estlegesen világosabb, homokszínű beütésekkel. Hasa csupán árnyalatnyival világosabb, homokszínű, fehéres, vagy világossárga. Az ötödik ujj és a hátsó végtag közötti szárnyfelület hátsó részén egy jellegzetes fehér szegély található. A génusz többi képviselőjétől leginkább fogazata alapján különíthető el: a felső első metszőfog egyhegyű, a felső második metszőfog kicsi.
Fehérszélű törpedenevér egyed (fotó: Székely P.).
A Földközi tenger mentén elterjedt, további elterjedésére Európában egy szigetszerű struktúra jellemző. Romániai elterjedése nem tisztázott.
Szülőkolóniái és hibernáló kolóniái épületek repedéseiben találhatóak. A kolóniák egyedszáma ritkán haladja meg a pár tízet. Sok esetben csoportosan vadászik, lámpaoszlopok közelében vagy lineáris élőhely elemek mentén. Táplálékát túlnyomórészt szúnyogok és éjszakai lepkék teszik ki. Nem vándorló faj. A legmagasabb feljegyzett életkor 8 év.
Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek
Populációs trendje nem ismert, déli elterjedési területén gyakori fajnak tűnik. A szálláshelyként használt épületek megfelelő kezelése azonban szükségesszerű.
Romániai tudományos munkák
Bielz E.A. (1886): Über die in Siebenbürgen vorkommenden Fledermäuse. Verhandlung und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften, Sibiu, 36: 76-84.[PDF]
Bielz E.A. (1888): Die Fauna der Wirbeltiere Siebenbürgens nach ihren gegenwärtigen und jetzigen Bestande. Verhandlung und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften, Sibiu, 38: 15-36.[PDF]
Dragu A., Munteanu I., Olteanu V. (2007): First record of Pipistrellus kuhlii Kuhl, 1817 (Chiroptera: Vespertilionidae) from Dobrogea (Romania). Arch. Biol. Sci., Belgrade, 59: 243-247.[PDF]
Gheorghiu V., Murariu D. (2002): Pipistrellus kuhlii Kuhl, 1819 and P. pygmaeus Leach, 1825 (Chiroptera: Vespertilonidae) recently reported in the Romanian vertebrate fauna. Travaux du Museum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa" XLIV: 443-454.[PDF]
Ifrim I., Valenciuc N. (2006b): Pipistrellus kuhlii Kuhl, 1819, a new reported species for the chiropteran fauna of Moldavia (Romania). Travaux du Muséum National d'Histoire Naturelle "Gr. Antipa", 49: 359-363.[PDF]
Topál Gy. (1954): A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. A Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztályának Évkönyve, Budapest, 46: 471-483.[PDF]
Nemzetközi tudományos munkák
- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007): Pipistrellus kuhlii. Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 301-305.
- Vernier E., Bognanowicz W. (1999): Pipistrellus kuhlii. In: A.J. Mitchell-Jones, G. Amori, W. Bogdanowicz, B. Kryštufek, P.J.H. Reijnders, F. Spitzenberger, M. Stubbe, J.B.M. Thissen, V. Vohralík, and J. Zima (eds): The Atlas of European Mammals. Academic Press, London.
