Tavi denevér (Myotis dasycneme)
A tavi denevér hátsó végtagja. A sarkantyú a farokvitorla 2/3-ig nyúlik, míg az öregvitorla a lábfej tövénél tapad meg (grafika: Moscu K.).
A tavi denevér FM-qcf-FM típusú ultrahangja
| Română | liliacul de iaz |
| English | pond bat |
| Leíró, évszám | Boie 1825 |
Család |
Simaorrúdenevér-félék családja |
| Génusz | Egérfülű denevérek génusza |
Alkar (cm) |
4.3 - 4.9 |
| Testtömeg (g) | 13 - 18 |
| Ultrahang tartomány [kHz] | 85-64, 35-25 |
| Ultrahang típus | frekvencia modulált / kvázi állandó frekvenciájú (FM-qcf-FM) |
Földrajzi elterjedés |
globális elterjedési térkép |
| IUCN globális státusz | fenyegetettség közeli |
| Globális populációs trend | csökkenő |
| Nemzetközi védelme | Bern (App. II), Bonn (App. II)
EU Élőhely és Fajvédelmi direktíva (Ann. II & IV.) |
| Romániai státusa | Törvény által védett (90-10/05/2000) |
A faj elterjedése Romániában irodalmi és recens adatok alapján.
Közepes termetű Myotis faj. Háta szürkésbarna - barna, míg hasi oldala élesen elüt a szürkésfehér színezet által. A fülfedő kicsi, lekerekített és befelé hajlik. A lábfej, a hosszúlábú denevérhez hasonlóan nagy. A sarkantyú a farokvitorla 2/3-ig nyúlik, míg az öregvitorla a lábfej tövénél tapad meg.
Hibernáló tavi denevér.
Közép és Észak Európai elterjedésű faj, sok esetben szigetszerű populációkkal (pld. Németország és Hollandia területén). Romániában is megtalálható, azonban ritka faj.
Szülőkolóniái faodvakban, padlásokon, templomtornyokban találhatóak, a legtöbb esetben folyók, tavak mellett. Barlangokban és faodvakban hibernál. Hasonlóan a vízi és hosszúlábú denevérekhez, vadászterületei elsősorban vízhez kötöttek. Táplálékát szúnyogok, kérészek és tegzesek teszik ki. Középtávú vándorló (kb. 150 km). A legmagasabb feljegyzett életkor 20 év.
Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek
Populációi csökkenő tendenciát mutatnak. Nyugat Európai populációi (a szigetszerű elterjedés miatt) fokozottan veszélyeztetettek. Potenciális védelmi intézkedések lehetnek a szálláshelyként használt barlangok, faodvak és mesterséges szálláshelyek védelme, illetve a szálláshelyek és vadászterületek közötti konnektivitást biztosító elemek (pld. fasor) létrehozása.
Romániai tudományos munkák
Borda D. (2002): The distribution of bats in Romanian caves (I). Travaux de l'Institut de Spéologie "Émile Racovitza" , Bucureşti, XXXVII - XXXVIII (1998-1999): 223-230.[PDF]
Borda D. (2002): Chiropterele. in: Racoviţă Gh., Moldovan O., Onac B. (ed.): Monografia carstului din Muntii Padurea Craiului, Studiu monografic. Presa Universitară, Cluj-Napoca, p. 172-182.[PDF]
Chachula O., Valenciuc N., Done A. (2008): Contributions to the study of Chiroptera from Moldavia (Romania). Analele Ştiinţifice ale Universităţii "Al. I. Cuza" Iaşi, ser. Biologie animală, 54: 237-244.[PDF]
Dobrosi D., Gulyás J. (1997): A bihari barlangok denevérei. Proceedings of the 1st Conference on Bat Conservation in Hungary, Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, Budapest, p. 34-36.[PDF]
Murariu D. (2002): Contributions to the knowledge of mammal fauna (Mammalia) from south west Romania. Travaux du Muséum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XLIV: 431-441.[PDF]
Murariu D., Decou V., Gheorghiu V. (2004): Bat specific structure over the year in the Gura Ponicovei Cave from South-Western Carpathians (Romania). Travaux du Museum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XLVII: 315-323.[PDF]
Nagy L.Z., Barti L., Dóczy A., Jére Cs., Postawa T., Szántó L., Szodoray-Parádi A., Szodoray-Parádi F. (2005): Survey of Romania's underground bat habitats Carpathian's underground bat habitats. Status and distribution of cave dwelling bats (2002-2004). Final report for the BP Conservation Programme. Survey of Southern and Western Carpathians underground bat habitats & Survey of Eastern Carpathians and Dobrogea underground bat habitats, Ed. Lizard, Cluj, pp. 44.[PDF]
Szodoray-Parádi F. (1998): Denevér populációdinamikai vizsgálatok a Csarnóházi vizesbarlangban. Múzeumi Füzetek, Kolozsvár, 7: 103-109.[PDF]
Topál Gy. (1954): A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. A Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztályának Évkönyve, Budapest, 46: 471-483.[PDF]
Nemzetközi tudományos munkák
- Boonman A, Limpens H.J.G.A., Verboom B. (1995): The influence of landscape elements on the echolocation of the pond bat, Myotis dasycneme. Le Rhinolophe 11: 39-40.
- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007): Myotis dasycneme. Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 208-211.
- Roer H. (2001): Myotis dasycneme, Teichfledermaus. Pp. 303-319. In: Krapp F. (ed.): Handbuch der Säugetiere Europas. Band 4: Fledertiere. Teil I: Chiroptera I. Rhinolophidae, Vespertilionidae 1., Aula-Verlag, Wiebelsheim.
