Kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale)
(grafika: Moscu K.)
A kereknyergű patkósdenevér CF típusú ultrahangja
| Română | liliacul mediteranean cu potcoavă |
| English | mediterranean horseshoe bat |
| Leíró, évszám | Blasius 1853 |
Család |
Patkósdenevér-félék családja |
| Génusz | Patkósdenevérek génusza |
Alkar (cm) |
4.5 - 5.1 |
| Testtömeg (g) | 9 - 14 |
| Ultrahang tartomány [kHz] | 104-109 |
| Ultrahang típus | állandó frekvenciájú (CF) |
Földrajzi elterjedés |
globális elterjedési térkép |
| IUCN globális státusz | fenyegetettség közeli |
| Globális populációs trend | csökkenő |
| Nemzetközi védelme | Bern (App. II), Bonn (App. II)
EU Élőhely és Fajvédelmi direktíva (Ann. II & IV.) |
| Romániai státusa | Törvény által védett (90-10/05/2000) |
A faj elterjedése Romániában irodalmi és recens adatok alapján.
Közepes méretű patkósdenevér. Az orrfüggelék esetében a nyereg felső karéja oldalról megnyúlt, hegyes és lefelé görbülő, az alsó karéj jóval rövidebb, hegyesedő. A lándzsa fokozatosan vékonyodik. A negyedik ujj második ujjperce kétszer nagyobb, mint az első ujjperc. Bundájának színe megközelítőleg egyforma a hasi és háti oldalon, előbbi szürke, szürkésfehér, utóbbi szürkésbarna, vörösesbarna. A fiatal egyedek szürkék.
Kereknyergű patkósdenevér kolónia és egyed. Megfigyelhetőek az orrfüggelék faji jellegei.
Populációi Európában főképp a mediterrán területeken találhatóak (Spanyolország, Olaszország, Balkán, Törökország), Franciaország déli határain, illetve Románia nyugati és délnyugati részében levő barlangokban és épületekben. Létezik tovább egy Szlovákia, Ukrajna és Magyarország határain húzódó terület, ahol valószínűleg a többi Európai populációktól izolált kereknyergű patkósdenevér populáció él.
Főképp barlanglakó faj, szülőkolóniái általában alacsonyan, 800 m tszf. magasság alatt találhatóak. A kolónia minden esetben a szálláshely legmelegebb részén található. Vadászterületei erdők és bozótok, lepkékkel és rovarokkal táplálkozik. Területhű faj, legtöbbször nem vándorol 50 km-nél messzebbre, a különböző évszakok szállásai általában pár kilométeres távolságban találhatók egymástól. A legnagyobb megtett táv 134 km. Ritka faj lévén, ökológiájáról és élettartamáról keveset tudunk. A legmagasabb feljegyzett életkor 13 év.
Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek
Fenyegetettség közeli faj, állománya csökkenő. Az állomány csökkenését a barlangi turizmusnak, a kolóniák zavarásának (akár tudományos célzatú munkák esetében is), valamint a rovarirtó szerek használatnak lehet tulajdonítani. Védelmi intézkedések lehetnek a barlangok látogatásának fokozott korlátozása, illetve az élőhely feldarabolás megakadályozása.
Romániai tudományos munkák
Barti L. (2002d): A Daday Jenő által létrehozott denevérgyűjtemény a kolozsvári Állattani Múzeumban. Múzeumi Füzetek, 11: 67-72.[PDF]
Bazilescu E. (1983): Consideraţii asupra faunei de mamifere din Oltenia şi propuneri pentru ocrotirea speciilor rare. Studii şi Cercetări, Drobeta Turnu-Severin, p. 195-199.[PDF]
Borda D. (2002): Chiropterele. in: Racoviţă Gh., Moldovan O., Onac B. (ed.): Monografia carstului din Muntii Padurea Craiului, Studiu monografic. Presa Universitară, Cluj-Napoca, p. 172-182.[PDF]
Borda D., Racoviţă Gh., Barti L. (2006): Sur les Chéiroptéres de la collection "Biospeologica". Travaux de l'Institut de Spéologie "Émile Racovitza", Bucureşti, XLIII-XLIV: 217-234.[PDF]
Borda D., Racoviţă Gh., Barti L. (2006): Bats of Biospeologica Collection. 18th International Symposium of Biospeleology, Cluj Napoca, Romania, 10-17 july 2006, Poster Section.
Bunesco A. (1959): Contribution à l'étude de la répartition géographique de quelques mammiféres méditerranéens en Roumanie. Säugetierkunde Mitteilungen, 7(1): 1-4.[PDF]
Dobrosi D., Gulyás J. (1997): A bihari barlangok denevérei. Proceedings of the 1st Conference on Bat Conservation in Hungary, Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, Budapest, p. 34-36.[PDF]
Dumitrescu M., Tanasachi J., Orghidan T. (1955): Contribuţii la studiul biologiei chiropterelor. Dinamica si hibernaţia chiropterelor din Peştera Liliecilor de la Mănăstirea Bistriţa. Buletin Ştiinţific, Academia R.P.R., Secţia de Sţiinţe Biologice, Agronomice, Geologice şi Geografice, Bucureşti, VII(2): 319-357.[PDF]
Dumitrescu M., Tanasachi J., Orghidan T. (1962-1963b): Răspândirea chiropterelor în R.P. Română. Travaux de l'Institut de Spéologie "Émile Racovitza", Bucureşti, XXXIV: 509-575.[PDF]
Matschie P. (1901): Über rumänische Säugethiere. Sitzungs-Berichte der Gesellschaft Naturforschender Freunde, Berlin, 9: 220-238.[PDF]
Méhely L. (1911): Bemerkungen zu Prof. Trouessart's Faune des Mammiféres d'Europe. Arch. Nat., 77: 52-60.
Murariu D. (2002): Contributions to the knowledge of mammal fauna (Mammalia) from south west Romania. Travaux du Muséum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XLIV: 431-441.[PDF]
Murariu D., Decou V., Gheorghiu V. (2004): Bat specific structure over the year in the Gura Ponicovei Cave from South-Western Carpathians (Romania). Travaux du Museum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XLVII: 315-323.[PDF]
Nagy L.Z., Barti L., Dóczy A., Jére Cs., Postawa T., Szántó L., Szodoray-Parádi A., Szodoray-Parádi F. (2005): Survey of Romania's underground bat habitats Carpathian's underground bat habitats. Status and distribution of cave dwelling bats (2002-2004). Final report for the BP Conservation Programme. Survey of Southern and Western Carpathians underground bat habitats & Survey of Eastern Carpathians and Dobrogea underground bat habitats, Ed. Lizard, Cluj, pp. 44.[PDF]
Negrea A., Botoșăneanu L., Negrea Şt. (1967): Documents pour servir à la connaissance de la faune de mammifères des grottes du Banat (Roumanie). International Journal of Speleology, 2(4): 341-353.[PDF]
Szodoray-Parádi F. (1998): Denevér populációdinamikai vizsgálatok a Csarnóházi vizesbarlangban. Múzeumi Füzetek, Kolozsvár, 7: 103-109.[PDF]
Topál Gy. (1954): A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. A Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztályának Évkönyve, Budapest, 46: 471-483.[PDF]
Nemzetközi tudományos munkák
- Csorba G., Ujhelyi P., Thomas N. (2003): Horseshoe bats of the world (Chiroptera: Rhinolophidae). Alana Books- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007):
Rhinolophus euryale. Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 184-189.
- Goiti U., Aihartza J.R., Garin I., Zabala J. (2003): Influence of habitat on the foraging behaviour of the Mediterranean horseshoe bat,
Rhinolophus euryale. Acta Chiropterologica, 5: 75-84.
- Goiti U., Aihartza J.R., Garin I. (2004): Diet and prey selection in the Mediterranean horseshoe bat
Rhinolophus euryale (Chiroptera, Rhinolophidae) during the pre-breeding season. Mammalia, 68: 396-402.
- Ibáñez C. (1999):
Rhinolophus euryale Blasius, 1853. Pp. 92-93. In: The atlas of European mammals (ed. Mitchell-Jones A.J. et al.). T and AD Poyser Ltd., London.
- Koselj K. (2002): Diet and ecology of the Mediterranean horseshoe bat (
Rhinolophus euryale Blasius, 1853; Mammalia: Chiroptera) in south-eastern Slovenia. M.Sc. thesis, University of Ljubljana, Ljubljana, Slovenia
- Ohlendorf, B. (szerk.) (1995): Zur Situation der Hufeisennasen in Europa. Arbeitskreis Fledermäuse Sachsen-Anhalt e.v., Stecklenberg.
