Durvavitorlájú törpedenevér (Pipistrellus nathusii)
A durvavitorlálú törpedenevér QCF típusú ultrahangja
| Română | liliacul lui Nathusius |
| English | Nathusius's pipistrelle |
| Leíró, évszám | Keyserling & Blasius 1839 |
Család |
Simaorrúdenevér-félék családja |
| Génusz | Törpedenevérek génusza |
Alkar (cm) |
3.2 - 3.7 |
| Testtömeg (g) | 6 - 10 |
| Ultrahang tartomány [kHz] | 70, 41-37 |
| Ultrahang típus | kvázi állandó frekvenciájú (QCF) |
Földrajzi elterjedés |
globális elterjedési térkép |
| IUCN globális státusz | legkevésbé veszélyeztetett |
| Globális populációs trend | nem ismert |
| Nemzetközi védelme | Bern (App. II), Bonn (App. II)
EU Élőhely és Fajvédelmi direktíva (Ann. IV.) |
| Romániai státusa | Törvény által védett (90-10/05/2000) |
A faj elterjedése Romániában irodalmi és recens adatok alapján.
Kistermetű denevér, nagyjából egyszínű, barna bundával. A farokvitorla felső része szőrős. A szárnyak relatív hosszúak, hátsó részük sok esetben világos barna. A hím ivarszerv jellegzetesen tojás alakú. A génusz többi képviselőjétől leginkább fogazata alapján különíthető el: a felső első metszőfog kéthegyű, a felső második metszőfog nagyobb, mint az első metszőfog második hegye.
Hálózáskor fogott durvavitorlájú törpedenevér egyed.
Az Ibériai, olasz és Skandináv félsziget kivételével egész Európában elterjedt, habár e területeken is megtalálhatóak szigetszerű populációi. Romániában is megtalálható, de ritka.
Szálláshelyei (szülőkolóniák és hibernáló kolóniák esetében is) leginkább faodvakban, repedésekben és épületek fa alkotóelemei között találhatóak. Kolóniái ritkában pár száz, gyakrabban pár tíz egyedből állnak. Röpte egyenes vonalú és gyors, sokszor lineáris élőhely elemek mentén vadászik. Táplálékát szinte kizárólag szúnyogok teszik ki, kisebb mértékben más repülő rovarok is. Hosszútávon vándorló faj, a különböző populációk sok esetben 1000-2000 km távolságra találhatóak egymástól. A legnagyobb megtett táv 1905 km. Átlagéletkora 2.7-3 év, a legmagasabb feljegyzett életkor 12 év.
Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek
Populációs trendje nem ismert, de egyes területeken (pld. Németország) állománya növekszik. A túlzott rovar irtószer használat, valamint az egyre gyakoribb szélturbina-telepek veszélyeztethetik. Védelmi intézkedések lehetnek a szállás és vadászterületként használt idős erdők megfelelő kezelése.
Romániai tudományos munkák
Barbu P. (1968): Observaţii asupra unei colonii estivale de Pipistrellus nathusii Keys. et Blas. 1839 în farul de la Sf. Gheorghe - Dobrogea. Ocrotirea naturii 12(2): 211-215.[PDF]
Barti L. (2002c): A szászrégeni Kohl István-gyűjteményben talált denevérpreparátumok jegyzéke. Acta Siculica, Acta Hargitensia VIII, 2: 139-143.
Barti L. (2002d): A Daday Jenő által létrehozott denevérgyűjtemény a kolozsvári Állattani Múzeumban. Múzeumi Füzetek, 11: 67-72.[PDF]
Bielz E.A. (1886): Über die in Siebenbürgen vorkommenden Fledermäuse. Verhandlung und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften, Sibiu, 36: 76-84.[PDF]
Bielz E.A. (1888): Die Fauna der Wirbeltiere Siebenbürgens nach ihren gegenwärtigen und jetzigen Bestande. Verhandlung und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften, Sibiu, 38: 15-36.[PDF]
Daday J. (1885a): Előleges jelentés az erdélyi múzeum egylet igazgatóválasztmányának megbízásából az 1884-ik év nyarán tett chiropterológiai gyűjtések eredményéről. Orvos-Természettudományi Ėrtesitő, Kolozsvár, X(3), VII(1): 60-64.[PDF]
Daday J. (1885b): Jelentés az Erdélyi Országos Muzeum-Egylet igazgató-választmányának megbízásából az 1885-ik év nyarán végzett chiropterologiai gyűjtések eredményéről és az Erdélyi Múzeum-Egylet denevérgyűjteményének jegyzéke. Orvos-Természettudományi Értesítő, Kolozsvár, X(3), VII(3): 266-276.[PDF]
Daday J. (1887): Új adatok Erdély denevérfaunájának ismeretéhez. Magyar Tudományos Akadémia, Értekezések a Természettudományok köréből, Budapest, XVI(7): 1-47.[PDF]
Dobrosi D., Gulyás J. (1997): A bihari barlangok denevérei. Proceedings of the 1st Conference on Bat Conservation in Hungary, Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, Budapest, p. 34-36.[PDF]
Hermanns U., Pommeranz H., Schütt H. (2002): Zur Fledermausfauna (Chiroptera) des rumänischen Dobrudscha-Karstes unter Berücksichtung möglicher Gefährdungsursachen. Nyctalus, 8(4): 379-388.[PDF]
Ifrim I., Pocora V. (2006): Aspecte preliminare privind studiul chiropterelor din Pădurea Letea. First Conference on Bat Conservation in Romania. Book of Abstracts, Ed. Romanian Bat Protection Association, p. 6.[PDF]
Ifrim I., Pocora V. (2007b): Preliminary aspects about the study of bats from Letea Forest - Danube Delta. Scientific Annals of the Danube Delta Institute, 13: 27-34.[PDF]
Matschie P. (1901): Über rumänische Säugethiere. Sitzungs-Berichte der Gesellschaft Naturforschender Freunde, Berlin, 9: 220-238.[PDF]
Topál Gy. (1954): A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. A Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztályának Évkönyve, Budapest, 46: 471-483.[PDF]
Valenciuc N., Chachula O. (2003): Pipistrellus nathusii Keyserling & Blasius 1839, specie nouă pentru fauna chiropterelor din Moldova. Studii şi comunicări, Complexul muzeal de ştiinţele naturii "Ion Borcea", Bacău, p. 272.[PDF]
Nemzetközi tudományos munkák
- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007): Pipistrellus nathusii. Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 296-300.
- Limpens H.J.G.A., Schulte R. (2000): Biologie und schutzgefahrdeter wandernder mitteleuropaischer fledermausarten am beispiel von rauhhautfledermausen (Pipistrellus nathusii) and teichfledemausen (Myotis dasycneme). Nyctalus 7(3): 317-327.
- Vierhaus H. (2004): Pipistrellus nathusii (Keyserling et Blasius 1839) - Rauhhautfledermaus. Pp. 825-873. In: Handbuch der Säugetiere Europas, Band 4: Fledertiere, Teil 2: Chiroptera 2: Vespertilionidae 2, Molossidae, Nycteridae. AULA Verlag, Wiesbaden.
