Bücs Szilárd, Barti Levente, Szodoray-Parádi Farkas

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w y z
index alfabetic (ro)a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w y z
keywords (en)a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

Fehértorkú denevér (Vespertilio murinus)

A fehértorkú denevér QCF típusú ultrahangja

Românăliliacul bicolor
Englishparti-coloured bat
Leíró, évszámLinnaeus 1758

Család

Simaorrúdenevér-félék családja
GénuszSzélesarcú denevérek génusza

Alkar (cm)

4.0 - 5.0
Testtömeg (g)10 - 15
Ultrahang tartomány [kHz]60, 25-22
Ultrahang típuskvázi állandó frekvenciájú (QCF)

Földrajzi elterjedés

globális elterjedési térkép
IUCN globális státuszlegkevésbé veszélyeztetett
Globális populációs trendstabil
Nemzetközi védelmeBern (App. II), Bonn (App. II)
EU Élőhely és Fajvédelmi direktíva (Ann. IV.)
Romániai státusaTörvény által védett (90-10/05/2000)

A faj elterjedése Romániában irodalmi és recens adatok alapján.

Faji jellegzetességek

Közepes termetű, robusztus denevér. Háti oldala sötétszürke, ezüstös-fehéres beütéssel. A hasi oldal bundája legtöbbször élesen eltér a hát színezetétől, lehet szürkésfehér vagy sárgásbarna. torka jellegzetesen fehér. Fülei rövidek, fülfedője gomba alakú. Szárnyai keskenyek, hegyesek. Az utolsó farkcsigolya túlnyúlik a farokvitorlán. Egyike azok kevés denevérfajnak, illetve az egyetlen európai denevér, amelynél a nőstényeknek két pár emlője van.

Épületbe berepült fehértorkú denevér egyed (fotó: Barti L.).


Elterjedés

Nyugat és Délnyugat Európa, valamint az Olasz és a Skandináv félsziget kivételével egész Európában elterjedt. Romániában is jelen van, de ritka.

Viselkedés és ökológia

Szülőkolóniái épületekben és faodvakban találhatóak, nagysága általában nem haladja meg a pár tíz egyedet. Télen barlangokban, esetleg épületekben hibernál. Röpte gyors és egyenes vonalú, általában a szabad légtérben, 10-40 m magasságban vadászik. Táplálékát túlnyomórészt éjszakai lepkék és rovarok teszik ki. Nyugat Európai állományai helyhűek, míg kelet felé haladva egyre inkább jellemző a hosszútávú vándorlás (az ismert maximum 1787 km). Átlagéletkora 12 év.

Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek

Nyugat Európai populációi stabilnak tűnnek, kelet felé haladva a faj egyre ritkább. Védelmi intézkedések lehetnek a szálláshelyként használt épületek megfelelő kezelése, illetve a szélturbina-telepekkel történő kontaktus csökkentése.

Ajánlott irodalom

Romániai tudományos munkák

Baltag E., Pocora I., Pocora V. (2009): Chiropterofauna din aria Cheile Bicazului, Cheile Şugăului, Peştera Toşorog (A Békási-szoros, Súgó-szoros és Toşorog barlang denevérfaunája). Migrans, XI(1): 2-4.[PDF]


Barti L. (1997): Denevérszámlálási adatok a Crysis Barlangkutató Klub adatbázisából (1996-1997). Erdélyi Gyopár, 7(5): 28.[PDF]


Barti L. (1998): Liliecii. Rezultatele activităţii de numărătoarea şi determinarea liliecilor, desfăşurate sub egida Clubului de Speologie Crysis în perioada 1996 Oct. 1997 Iun. Speomond, 3: 32.[PDF]


Barti L. (1999): A torjai Büdöshegy természetes gázömléseinek denevér-áldozatai (1997-1999). Acta Siculica, Aluta XXIII, Acta Hargitensia VI., 1: 103-114.


Barti L. (2002d): A Daday Jenő által létrehozott denevérgyűjtemény a kolozsvári Állattani Múzeumban. Múzeumi Füzetek, 11: 67-72.[PDF]


Barti L., Varga Á. (2004): A torjai Büdöshegy gázasbarlangjainak, mofettáinak denevéráldozatai (1999-2002). Acta Siculica, 2003(1): 65-73.


Barti L., Varga Á. (2005): A torjai Büdöshegy gázasbarlangjainak, mofettáinak denevéráldozatai. Proceedings of the 2nd, 3rd. and 4th Conference of the Bat Conservation in Hungary, Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, Budapest, p. 91-95.


Barti L., Dóczy A., Jére Cs., Varga Á. (2006): Rezultatele recensământului de lilieci în locurile de hibernare subterane în Sud-estul Transilvaniei. First Conference on Bat Conservation in Romania, Book of abstracts, Ed. Romanian Bat Protection Association, p.13.[PDF]


Barti L., Dóczy A., Jére Cs., Varga Á. (2007): Denevér-telelőhely ellenőrzések eredményei Délkelet-Erdélyben. Proceedings of the 5th Conference of the Bat Conservation in Hungary (Pécs, 3th to 4th of December 2005) and 6th Conference of the Bat Conservation in Hungary (Mártély, 12th to 14th of October 2007), Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, Budapest, p. 51-62.[PDF]


Barti L., Jére Cs., Dóczy A., Szodoray-Parádi F. (2007): A Vargyas-szoros recens és szubfosszilis denevérfaunája és faunisztikai adatbázisa a kezdetektől 2007 februárjáig. Acta Siculica, p. 153-178.[PDF]


Bazilescu E. (1983): Consideraţii asupra faunei de mamifere din Oltenia şi propuneri pentru ocrotirea speciilor rare. Studii şi Cercetări, Drobeta Turnu-Severin, p. 195-199.[PDF]


Bielz E.A. (1856): Fauna der Wirbelthiere Siebenbürgens, eine systematische Aufzählung und Beschreibung der in Siebenbürgen vorkommenden Säugethiere, Vögel, Amphibien und Fische. Verein für siebenbürgische Landeskunde, Sibiu, p. 3-6.[PDF]


Bielz E.A. (1886): Über die in Siebenbürgen vorkommenden Fledermäuse. Verhandlung und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften, Sibiu, 36: 76-84.[PDF]


Bielz E.A. (1888): Die Fauna der Wirbeltiere Siebenbürgens nach ihren gegenwärtigen und jetzigen Bestande. Verhandlung und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften, Sibiu, 38: 15-36.[PDF]


Borda D. (2002): Chiropterele. in: Racoviţă Gh., Moldovan O., Onac B. (ed.): Monografia carstului din Muntii Padurea Craiului, Studiu monografic. Presa Universitară, Cluj-Napoca, p. 172-182.[PDF]


Daday J. (1885a): Előleges jelentés az erdélyi múzeum egylet igazgatóválasztmányának megbízásából az 1884-ik év nyarán tett chiropterológiai gyűjtések eredményéről. Orvos-Természettudományi Ėrtesitő, Kolozsvár, X(3), VII(1): 60-64.[PDF]


Daday J. (1885b): Jelentés az Erdélyi Országos Muzeum-Egylet igazgató-választmányának megbízásából az 1885-ik év nyarán végzett chiropterologiai gyűjtések eredményéről és az Erdélyi Múzeum-Egylet denevérgyűjteményének jegyzéke. Orvos-Természettudományi Értesítő, Kolozsvár, X(3), VII(3): 266-276.[PDF]


Daday J. (1887): Új adatok Erdély denevérfaunájának ismeretéhez. Magyar Tudományos Akadémia, Értekezések a Természettudományok köréből, Budapest, XVI(7): 1-47.[PDF]


Dumitrescu M., Tanasachi J., Orghidan T. (1955): Contribuţii la studiul biologiei chiropterelor. Dinamica si hibernaţia chiropterelor din Peştera Liliecilor de la Mănăstirea Bistriţa. Buletin Ştiinţific, Academia R.P.R., Secţia de Sţiinţe Biologice, Agronomice, Geologice şi Geografice, Bucureşti, VII(2): 319-357.[PDF]


Dumitrescu M., Tanasachi J., Orghidan T. (1962-1963b): Răspândirea chiropterelor în R.P. Română. Travaux de l'Institut de Spéologie "Émile Racovitza", Bucureşti, XXXIV: 509-575.[PDF]


Hermanns U., Pommeranz H., Schütt H. (2002): Zur Fledermausfauna (Chiroptera) des rumänischen Dobrudscha-Karstes unter Berücksichtung möglicher Gefährdungsursachen. Nyctalus, 8(4): 379-388.[PDF]


Ifrim I., Pocora V. (2007a): Preliminary aspects about the specific composition of the bats fauna from three caves of Dobrogea. Analele Ştiinţifice ale Universităţii "Al I. Cuza", Iaşi, ser. Biologie animală, 53: 239-244.[PDF]


Ionescu V. (1968): Date biometrice şi zoogeografice asupra unor specii de lilieci (ord. Chiroptera) din Moldova. Lucrările Staţiunii de Cercetare Biol., Geol., Geog. "Stejarul", Pângăraţi Neamţ, 1: 439-445.[PDF]


Jére Cs., Dóczy A., Barti L. (2007): Results of research on the bat fauna of the Vârghiş Gorge (Eastern Carpathians, Romania). Travaux de l'Institut de Spéologie "Émile Racovitza", XLV-XLVI, p. 59-74. [PDF]


Murariu D. (2007): Vespertilio murinus L., 1758 (Chiroptera: Vespertilionidae), domicol species in Romanian fauna. Travaux du Museum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", L: 337 - 345.[PDF]


Orghidan T., Dumitrescu M. (1962-1963): Studiu monografic al complexului carstic din defileul Vîrghisului. Lucrările Institutului de Speologie "Emil Racoviţă", I-II: 69-179. [PDF]


Szodoray-Parádi F., Szodoray-Parádi A., Sike T. (2005): Building dwelling bats survey in Satu Mare County, Romania. Studii şi comunicări, ser. Știinţele naturale, Muzeul Judeţean Satu Mare, IV-V: 196-200.[PDF]


Topál Gy. (1954): A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. A Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztályának Évkönyve, Budapest, 46: 471-483.[PDF]


Valenciuc N., Ion I. (1969b): Date noi privind răspîndirea chiropterelor din România. Analele Ştiinţifice ale Universităţii "Al. I. Cuza", Iaşi, sec. Ştiinţe naturale, a. Biologie, XV(1): 135-138.[PDF]


Valenciuc N. (1971c): Date privind hrana şi procurarea acesteia de către unele specii de chiroptere din fauna României. Studii şi Comunicări, Muzeul de Ştiinţele Naturii, Bacău, p. 353-357.[PDF]


Nemzetközi tudományos munkák

- Baagøe H.J. (1999): Vespertilio murinus. In: A.J. Mitchell-Jones, G. Amori, W. Bogdanowicz, B. Kryštufek, P.J.H. Reijnders, F. Spitzenberger, M. Stubbe, J.B.M. Thissen, V. Vohralík, and J. Zima (eds): The Atlas of European Mammals. Academic Press, London.

- Baagøe H.J. (2001): Vespertilio murinus (Linnaeus 1758) - Zweifarbfledermaus. Pp. 473-514. In Krapp, F. (ed.). Handbuch der Saugetiere Europas, Band 4: Fledertiere, Tiel I: Chiroptera 1: Rhinolophidae, Vespertilionidae I. AULA-Verlag, Wiesbaden.

- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007): Vespertilio murinus. Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 315-319.
  • Megosztás: