Bücs Szilárd, Barti Levente, Szodoray-Parádi Farkas

   á ă â é í î ó ö ő ş ţ ú ü ű
kulcsszavak (hu)a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w y z
index alfabetic (ro)a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w y z
keywords (en)a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

Északi késeidenevér (Eptesicus nilssonii)

(grafika: Bihari Z.)

Az északi késeidenevér QCF típusú ultrahangja

Românăliliacul nordic
Englishnorthern bat
Leíró, évszámKeyserling & Blasius 1839

Család

Simaorrúdenevér-félék családja
GénuszKései denevérek génusza

Alkar (cm)

3.7 - 4.4
Testtömeg (g)9 - 13
Ultrahang tartomány [kHz]77, 29-26
Ultrahang típuskvázi állandó frekvenciájú (QCF)

Földrajzi elterjedés

globális elterjedési térkép
IUCN globális státuszlegkevésbé veszélyeztetett
Globális populációs trendstabil
Nemzetközi védelmeBern (App. II), Bonn (App. II)
EU Élőhely és Fajvédelmi direktíva (Ann. IV.)
Romániai státusaTörvény által védett (90-10/05/2000)

A faj elterjedése Romániában irodalmi és recens adatok alapján.

Faji jellegzetességek

Közepes termetű denevér, a közönséges kései denevérhez hasonló, de méreteiben kisebb. Háti oldala sötétbarna, feketés, a tarkónál aranyos, sárgás beütéssel. A hasi oldal sárgásbarna, a nyaki tájékon élesen eltér a bunda többi részétől. Fülei sötétbarnák, szélesek és lekerekítettek. Az utolsó farokcsigolya túlnyúlik a farokvitorlán.

Hibernáló északi késeidenevér egyed.


Elterjedés

Közép és Észak Európában elterjedt, hiányzik a mediterrán vidékről. A legészakiabb elterjedésű denevérfaj. Nyugat Európában, Romániában és a Balkán félszigeten szigetszerű az elterjedése.

Viselkedés és ökológia

Hegyvidéki, erdőlakó faj. Szálláshelyei lehetnek épületek, faodvak, és barlangok is. Vadászterületei elsősorban a vegetáció határán vagy a nyílt légtérben találhatóak. A zsákmányszerzésben nemcsak az ultrahangos lokalizáció, de optikai jelek is szerepet játszanak. Táplálékát túlnyomórészt éjszakai lepkék és egyéb rovarok teszik ki. Általában helyhű faj, de ismertek 100-450 km közötti vándorlások is. A legmagasabb feljegyzett életkor 21 év.

Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek

Észak Európai populációi stabilak. Potenciális veszélyeztető tényezők lehetnek a szálláshelyekként használt épületek felújítása.

Ajánlott irodalom

Romániai tudományos munkák

Baltag E., Pocora I., Pocora V. (2009): Chiropterofauna din aria Cheile Bicazului, Cheile Şugăului, Peştera Toşorog (A Békási-szoros, Súgó-szoros és Toşorog barlang denevérfaunája). Migrans, XI(1): 2-4.[PDF]


Barti L. (2002b): Semnalări ale liliacului nordic (Eptesicus nilssonii Keyserling et Blasius) din România. Acta Siculica, Acta Hargitensia VIII, 2: 133-138.


Barti L., Varga Á. (2004): A torjai Büdöshegy gázasbarlangjainak, mofettáinak denevéráldozatai (1999-2002). Acta Siculica, 2003(1): 65-73.


Barti L., Varga Á. (2005): A torjai Büdöshegy gázasbarlangjainak, mofettáinak denevéráldozatai. Proceedings of the 2nd, 3rd. and 4th Conference of the Bat Conservation in Hungary, Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, Budapest, p. 91-95.


Chachula O., Valenciuc N., Done A. (2008): Contributions to the study of Chiroptera from Moldavia (Romania). Analele Ştiinţifice ale Universităţii "Al. I. Cuza" Iaşi, ser. Biologie animală, 54: 237-244.[PDF]


Jacobs I., Blondé P. (2002): Fauna survey of the Saxon villages of Transylvania, Romania. Raport despre rezultatele proiectului de studiu a faunei de vertebrate din zona comunelor Buneşti şi Laslea (jud. BV, MS, SB) în vara anului 2002, progarm finanţat de "Mihai Eminescu" Trust.[PDF]


Molnár L. (1983): A torjai Büdös hegy (Kovászna megye) mofettáinak madár és emlősáldozatai. Aluta, XIV-XV: 185-189.


Murariu D. (2002): Contributions to the knowledge of mammal fauna (Mammalia) from south west Romania. Travaux du Muséum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa", XLIV: 431-441.[PDF]


Negrea A., Botoșăneanu L., Negrea Şt. (1967): Documents pour servir à la connaissance de la faune de mammifères des grottes du Banat (Roumanie). International Journal of Speleology, 2(4): 341-353.[PDF]


Rauschert K. (1963): Zur Säugetierfauna der Rumänischen Karpaten. Säugetierk. Mittei., 11: 97-101.


Topál Gy. (1954): A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. A Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztályának Évkönyve, Budapest, 46: 471-483.[PDF]


Valenciuc N., Chachula O. (2001): Eptesicus nilssoni Keyserling & Blasius, new species for Moldavia Fauna. Sesiunea de comunicări ştiinţifice, Cluj, Mai 4-5, 2001.[PDF]


Valenciuc N., Done A., Chachula O. (2007): Despre prezenţa liliacului nordic - Eptesicus nillssonii Keyserlig şi Blasius 1839, în fauna României. Miscellanea Chiropterologica, 1: 25-29.[PDF]


Nemzetközi tudományos munkák

- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007): Eptesicus nilssonii. Handbuch der Flederm�use Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 326-331.

- Gerell R.. Rydell J. (2001): Eptesicus nilssonii (Keyserling & Blasius 1839) Nordfledermaus. Pp. 561 - 580 In: Krapp, F. (ed.): Handbuch der Saugetiere Europas, Band 4: Fledertiere, Tiel I: Chiroptera 1: Rhinolophidae, Vespertilionidae I. AULA-Verlag, Wiesbaden.
  • Megosztás: