Óriás koraidenevér (Nyctalus lasiopterus)
(grafika: Bihari Z.)
Az óriás koraidenevér QCF típusú ultrahangja
| Română | liliacul de amurg gigant |
| English | greater noctule |
| Leíró, évszám | Schreber 1780 |
Család |
Simaorrúdenevér-félék családja |
| Génusz | Fecskeszárnyú denevérek génusza |
Alkar (cm) |
6.1 - 7.0 |
| Testtömeg (g) | 35 - 53 |
| Ultrahang tartomány [kHz] | 14-23 |
| Ultrahang típus | kvázi állandó frekvenciájú (QCF) |
Földrajzi elterjedés |
globális elterjedési térkép |
| IUCN globális státusz | fenyegetettség közeli |
| Globális populációs trend | csökkenő |
| Nemzetközi védelme | Bern (App. II), Bonn (App. II)
EU Élőhely és Fajvédelmi direktíva (Ann. IV.) |
| Romániai státusa | Törvény által védett (90-10/05/2000) |
Romániai elterjedése nem tisztázott.
Nemcsak a Nyctalus génusz legnagyobb képviselője, hanem messzemenően a legnagyobb európai denevérfaj. Robusztus és erőteljes testű, fülei szélesek, lekerekítettek. Fülfedője gomba alakú. Háti oldala vörösesbarna, vagy sötétbarna, hasi oldala csupán enyhén világosabb. A hímek esetében a tarkó bundája hosszú (kb. 17 mm), mely agresszív viselkedés esetén felborzolódik, még erőteljesebb hatást kölcsönözve az állatnak. A szárnyak nagyon hosszúak, végük hegyes.
Ritka faj, elterjedéséről csupán kevés adat létezik. Úgy tűnik, hogy egy egész Európát átfogó szigetszerű elterjedés jellemzi. Romániában is megtalálható.
Erdőlakó faj, elterjedése főképp idős erdőkkel és vizek jelenlétével hozható kapcsolatba. Megfigyelték barlangok nagyobb termeiben és repedéseiben is. Röpte egyenes vonalú és gyors, akár több száz méteres magasságban is vadászhat. Nagytestű rovarokat, lepkéket, szitakötőket. Számos esetben mutathatók ki verébalakúak maradványai a faj ürülékéből. A kevés létező adat alapján feltételezhető hogy a faj egy hosszú távú vándorló.
Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek
Ritkasága miatt nem megállapítható egy populációs trend, habár az idős erdők és természetes élőhelyek pusztulása miatt valószínű egy csökkenés. Ez alapján az erdők védelme egy potenciális intézkedés lenne e faj szempontjából.
Romániai tudományos munkák
Baltag E., Pocora I., Pocora V. (2009): Chiropterofauna din aria Cheile Bicazului, Cheile Şugăului, Peştera Toşorog (A Békási-szoros, Súgó-szoros és Toşorog barlang denevérfaunája). Migrans, XI(1): 2-4.[PDF]
Barbu P., Pantea F. (1981): Une nouvelle citation de l'espèce Nyctalus lasiopterus Schreber, 1780 (Chiroptera, Vespertilionidae) en Roumanie. Analele Universităţii Bucureşti, 30: 69-70.
Dumitrescu M., Tanasachi J., Orghidan T. (1962-1963b): Răspândirea chiropterelor în R.P. Română. Travaux de l'Institut de Spéologie "Émile Racovitza", Bucureşti, XXXIV: 509-575.[PDF]
Topál Gy. (1954): A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai. A Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi Osztályának Évkönyve, Budapest, 46: 471-483.[PDF]
Topál Gy. (1959): Két ritka denevérfaj a Kárpátmedence faunájában. Vertebrata Hungarica, Budapest, 1(1): 89-101.[PDF]
Nemzetközi tudományos munkák
- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007): Nyctalus lasiopterus. Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 273-276.
- Dondini G., Vergari S. (2000): Carnivory on the greater noctule bat (Nyctalus lasiopterus) in Italy. J. Zool. 251: 233-236.
- Ibáñez C., Guillén A., Bogdanowicz W. (2004): Nyctalus lasiopterus (Schreber 1780) Riesenabendsegler. Pp. 695-716. Handbuch der Säugetiere Europas, Band 4: Fledertiere, Teil I: Chiroptera 2: Vespertilionidae 2, Molossidae, Nycteridae. AULA Verlag, Wiesbaden.
