Szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus)
(grafika: Bihari Z.)
A szoprán törpedenevér QCF típusú ultrahangja
| Română | liliacul pigmeu |
| English | soprano pipistrelle |
| Leíró, évszám | Leach 1825 |
Család |
Simaorrúdenevér-félék családja |
| Génusz | Törpedenevérek génusza |
Alkar (cm) |
2.7 - 3.2 |
| Testtömeg (g) | 4 - 7 |
| Ultrahang tartomány [kHz] | 54-55 |
| Ultrahang típus | kvázi állandó frekvenciájú (QCF) |
Földrajzi elterjedés |
globális elterjedési térkép |
| IUCN globális státusz | legkevésbé veszélyeztetett |
| Globális populációs trend | nem ismert |
| Nemzetközi védelme | -
- |
| Romániai státusa | Törvény által védett (90-10/05/2000)
detektoros monitoring kulcsfaj |
Romániai elterjedése nem tisztázott.
Európa egyik legkisebb denevérfaja, feltűnően rövid, világos színű orral. Morfológiai bélyegei hasonlítanak a közönséges denevérre, pontos határozása nehéz. A hát és hasi oldal színezete között nagyon csekély az árnyalatbeli különbség. A háti oldal homokszínű barna, vagy vörösesbarna, ezáltal sokkal "színesebbnek" tűnik, mint a közönséges törpedenevér. A bundától mentes bőrfelületek színezettsége (pld. fülek, szemek környéke) általában világosabb barna, mint a közönséges törpedenevér esetében. A felnőtt egyedek, főképp a hímek gyakran pézsma szagúak. A hím ivarszerv sárgásfehér. A közönséges törpedenevértől még az ultrahang spektrumában mutatott különbségek alapján is elkülöníthető (lásd az ultrahangot fent).
Az olasz és a Skandináv félszigeten kívül egész Európában elterjedt. Kolóniái megtalálhatóak Romániában is.
Szülőkolóniái épületekben és faodvakban találhatóak. Jelenleg kevés hibernáló kolónia ismert, ezek általában szintén épületekben és faodvakban találhatóak. Sok esetben vizek fölé hajló vagy sűrű vegetációban vadászik. Táplálékspektruma sokrétű, de főképp szúnyogokat, éjszakai lepkéket, apró termetű rovarokat fogyaszt. Esetleges vándorlási jelegeiről kevés adat létezik, sok esetben feltételezhető, hogy a közönséges denevérnek tulajdonított hosszútávú vándorlások tulajdonképpen e faj számlájára írhatóak. A maximális megtett távolság 775 km. Átlagéletkora 1.2-1.6 év, a legmagasabb feljegyzett életkor 8 év fölötti.
Veszélyeztető tényezők és védelmi lehetőségek
Populációs trendje nem ismert. Gyakori fajnak tűnik, de mindenképpen ritkább, mint a közönséges törpedenevér. Esetleges védelmi intézkedések lehetnek a vadászterületként használt erdők és a szálláshelyként használt épületek megfelelő kezelése.
Romániai tudományos munkák
Gheorghiu V., Murariu D. (2002): Pipistrellus kuhlii Kuhl, 1819 and P. pygmaeus Leach, 1825 (Chiroptera: Vespertilonidae) recently reported in the Romanian vertebrate fauna. Travaux du Museum National d'Histoire Naturelle "Grigore Antipa" XLIV: 443-454.[PDF]
Ifrim I., Pocora V. (2006): Aspecte preliminare privind studiul chiropterelor din Pădurea Letea. First Conference on Bat Conservation in Romania. Book of Abstracts, Ed. Romanian Bat Protection Association, p. 6.[PDF]
Ifrim I., Pocora V. (2007b): Preliminary aspects about the study of bats from Letea Forest - Danube Delta. Scientific Annals of the Danube Delta Institute, 13: 27-34.[PDF]
Pocora I. (2007): Folosirea habitatului şi distribuţia speciei Pipistrellus pygmaeus (Leach, 1825) în Moldova şi Delta Dunării. Miscellanea Chiropterologica, 2: 14-17.
Nemzetközi tudományos munkák
- Barratt E.M., Deaville R., Burland T.M., Bruford M.W., Jones G., Racey P.A., Wayne R.K. (1997): DNA answers the call of the pipistrelle bat species. Nature 387: 138-139.
- Davidson-Watts I., Jones G. (2006): Difference in foraging behaviour between Pipistrellus pipistrellus and Pipistrellus pygmaeus. J. Zool. 268: 55-62.
- Dietz C., Helversen O., Nill D. (2007): Pipistrellus pygmaeus. Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas. Kosmos Verlag, Stuttgart. Pp. 290-295.
